Kedves Heni!
Remélem tudtam segíteni az előző levelemmel. A történet, amit most leírok nem rég esett meg velem. Egy újabb pozitív élmény, vagyis történet, ami mutatja, sosem érdemes feladni.
Tegnap épp gépnél ültem, és a neked szánt leveleimet olvastam, amikor anya szólt hogy menjek ki. Képzeld, egy kertünkbe tévedt madarat üldöztek a macskák. Gyors elzavartuk Foltit és Cirmit, mert szegény madárka bemenekült a garázsba. Próbáltuk kikergetni onnan, annyi sikerrel, hogy onnan a faházba repült. Itt már nem találtuk meg, tudtuk sorsa innentől a macskákon múlik. Alig telt el 5 perc, hogy kiengedtük Foltiékat, már elkapták a madarat. Cirminél volt, ott vergődött a karmai közt. Folti el akarta venni tőle. Szerintem Cirmi - aki időssebb kb 4 évvel - direkt hagyta, elvégre hadd tanuljon a kölyökcica. Ezt már nem hagytuk, mert Folti csak játszott vele, dobálta, ez biztos fájhatott neki. Ha az időseb macseknál hagyjuk, akkor ő pillanatok alatt végez vele így nem szenved a madár. Anya és Apa is azt mondta, hogy nem fogja túlélni az éjszakát, de ne adtuk fel. Csináltunk neki egy kis fészket egy tálban és beletettük. Kerestük az udvarban a szüleit, de nem találtuk őket, ezért nálunk töltötte az éjszakát. Volt vize (sajnos ennivalót nem tudtam szerezni neki), de nem ivott.Reggelre jobban lett, és repülni próbált. Gondoltam, a próbálkozásoktól megsérti magát (nem volt sok helye repülni), ezért elengedtem. Vártam.vártam. Egyszer csak egy madár repült oda, ahol hagytam!! Tehát megtalálta az anyja! Tudtam, innentől jó kezekben (szárnyakban) lesz.
Látod, ez is bizonyítja: NEM ÉRDEMES FELADNI!!!
Légy jó, vigyázz magadra!
Anna :)
2011.17.11.
